Szarvák Antal


Ars Poetica

Nehéz dolog magamról, művészetemről beszélni, de megpróbálom. Középiskolás korom óta foglalkoztat a képzőművészet. Rajzolni sehol nem tanultam, sehol nem tanították, de ez talán nem is baj, mert önmagam tanultam meg mindent. Miért csinálom? Mert valami hajt, mert csinálni kell! Talán a fennmaradás ösztöne, talán csak egy belső kényszer, mindegy csak alkosson az ember. A művészetnek nagyon sok célja, oka lehet. Én többnek is meg szeretnék felelni. Imádom a színeket- vizuális élményt akarok adni, olyan alkotásokat készítek amikre jó ránézni, a harsány, boldog színvilág a művészet iránt passzív embert is megfogja egy pillanatra. Optimista vagyok, szeretem a humort, a vidámságot. Nagyon sok problémán átsegít. Ezért csempészek bele szinte minden alkotásba egy csöppnyi viccet, iróniát, szarkazmust, cinizmust, természetesen mindig a jó ízlés határain belül. Képeimmel üzenni akarok, kell, hogy tartalmazzanak valami mély, súlyos de egyszerű üzenetet. Annyi probléma ,gond, nehézség vesz körül bennünket, nap, mint nap bombázzák a társadalmunkat információval, mindenki belesüllyedt a saját életébe, a valós problémákra meg közben rezisztensé váltunk. Alkotásaim témái ezek: napi, társadalmi, globális problémák; csak az én képi nyelvem más, kifordított, ironikus, de lényegre törő, üzenet értékű. Miért Street-art, stencil? Mert urbánus, XXI. századi, progresszív, beszédes, egyedi….imádom!

Meg szeretném fogni az embereket, el akarok jutni mindenkihez. Tudom, hogy amit csinálok az jó, újszerű, elgondolkodtató, ébresztő jellegű, széles körben fogyasztható. Nem csak a magam örömére alkotok, hanem inkább azoknak, akik megnézik a képeimet. A befogadó fontosabb, mint a művész!