Karácsonyi Felárazás


Koncepció:

A Debreceni érdekeltségű képzőművészekből álló alkotócsoport, az NDK(Neue Debreczeniesche Kunst) immáron ötödik éve lépett be a hazai művészeti vérkeringésbe csoportos kiállításaival, projektjeivel. A kidolgozott tematikák mentén felépített kiállításaik során, a csoport rendszeresen hív meg vendégalkotókat, külföldi képzőművészeket, alkotócsoportokat a nyitottság, és a nemzetköziség szellemében.

Az NDK jelen tárlat esetében a szintén Debreceni művészekből állóSíkhegy Csoportal közösen vállalta az ünnepi ajándékozási őrület művészi újraértelmezését a „Karácsonyi Felárazás” című kiállítás keretein belül.

Modern civilizációnk ugrásszerű fejlődésével párhuzamosan, társadalmunk, egyéni és közösségi értékrendünk is nagymértékben megváltozott. Az utóbbi bő száz évben az általános jólét, jól irányzott médiamanipulációk, a mesterségesen gerjesztett, felpörgetett költési vágy tökéletes fogyasztó szörnyeket kreált az egyénből. Ezt a folyamatot hagyományaink, hitünk elfelejtése, közösségeink széthullása csak felerősítette. Az össznépi konzumőrület éves szinten Karácsony tiszteletére éri el a csúcsát, melynek során nemre, korra való tekintet nélkül, szinte mindenkiből kötelezően ajánlottan, önkéntes vásárló zombi válik.

Az ember által keltett fogyasztói cunami nem tisztel ilyenkor senkit, semmit. Az elsöprő hullámok sokszor elfelejtetik velünk a Karácsony valódi értékeinek (szeretet, öröm, békesség) őszinte megélését, s helyette egyszerű alternatívát nyújt: az ajándékokkal megvásárolt boldogságot.

Az elvakult fogyasztók ilyenkor azt sem látják, hogy a kereslet generálta kínálat felárazott, túlárazott köntösben énekli szirén énekét, és az elkábult konzumbábuk gondolkodás nélkül költik el összes pénzüket sokszor indokolatlanul megdrágított felesleges dolgokra.

Az NDK nem kisebb célt tűzött a zászlajára, mint hogy egy rendhagyó kiállítással felnyissa a szemünket, görbe tükröt tartson elénk, s a foncsoron túl megláttassa velünk a valódi értékeket.

Művészeink, alkotócsoportunk hagyományaihoz híven, itt is egy-egy tárgyat építenek bele a kiállítandó tematikus művekbe, amik ez esetben teljesen kommersz, sokszor csak kínból vásárolt tipikus karácsonyi ajándékok, pl.: zokni, nyakkendő, tisztasági csomag, díszek, csecsebecsék, tömeg bóvlik, stb.…

Az NDK ironikusan így próbálja megmutatni, hogy a fogyasztás oltárán pénzben felárazott értéktelen termékeink, a művészet segítségével hogyan válnak értékesebbé. Alkotásainkkal próbáljuk felhívni a figyelmet arra, hogy a Karácsony ünnepe nem a kényszeresen vásárolt drága ajándékokkal válik teljessé, hanem a bennük rejlő őszinte és tiszta értékeken keresztül.

 

Megnyitó szöveg

A formába hozás hatásmechanizmusát gerjesztő, hiányközpontú ösztönkialakítás automatizált folyamategyenlete által szinkronizált belső hangok parancsának engedelmeskedve, ama bizonyos távolság nélküli rekortánon, egy két végtelennek minősíthető erejű elképzelt valóság, meghívásos alapon kivezényelt illusztris nyomkövetője által üldöztetve, a csak az adott pillanatot túlélni vágyó rutinos amatőrök siserahada őrjöngve ámokfutásba kezd, miközben érvényüket vesztett imákat mormol, a vágta közben zabolátlanul tétovázik, céltalanul szimatol és számháborús helyzetbe kényszeríti önmagát, önmaga tükörképét, sőt annak tehetetlen árnyékát is, ezalatt a tribünről vigyázó szemek figyelik az eseményeket és heves izgalmi állapotban öklendezve konstatálják, hogy minden a legnagyobb rendben, a háttérben egyesek zokogva jegyzetelnek, mások alkalmi delejjel üzletelnek, egy bevarrt szájú, szakállas tinédzser véres szegekkel seftel, s az éppen arra vonaglóknak szája szegletéből alig hallhatóan sziszegi oda „szegek?”, de az eladásra kínált gyanús termék senkit nem érdekel, mindenki a tőle karnyújtásnyira lévő elérhetetlenre pályázik, szivárványszigetelésű celláikból kiszabadulva, a kitaposott úton egymást tapossák mesébe illő módon a mindenben hívők, bérmártírok röplapokon igazítják útba a kétkedőket, a játékok ideje alatt szépen lassan minden az összeomlás szélére táncol, az esemény zavartalan lebonyolításáért pedig már senki nem vállalja a felelősséget.

(Burai Árpád)